Diagnosztika
Ha egy tünete vagy egy szűrővizsgálat eredménye rákra utal, a további vizsgálatok arra fognak irányulni, hogy az orvosa kiderítse: rák vagy más ok áll-e a háttérben. Nincs egyetlen olyan vizsgálat, amely önmagában azonnal diagnosztizálná a rosszindulatú hátteret. Ezért orvosa először is megkérdezheti Önt a személyes és családi kór történetéről, és fizikális vizsgálatot végezhet. Elrendelhet laboratóriumi vizsgálatokat, képalkotó vizsgálatokat (szkenneléseket) vagy egyéb vizsgálatokat vagy eljárásokat. Szükség lehet biopsziára is, amely gyakran az egyetlen módja annak, hogy biztosan meg lehessen állapítani, hogy az elváltozás hátterében mi is áll.
Éppen ezért a biopsziát és az azt követő szövettant még mindig az aranyközépútnak tekintjük az onkológiában, annak ellenére, hogy mennyire invazív eljárás.
A vizsgálati eredmények értelmezése
A laboratóriumi vizsgálatok, képalkotó vizsgálatok és biopsziák eredményei gyakran megjelennek a beteg portálon, mielőtt orvosa megbeszélhetné azokat Önnel. Normális, ha szorong, és azonnal tudni szeretné, hogy mik az eredmények, és mit jelentenek. De kezelőorvosa a legjobb személy, aki elmagyarázza Önnek az összes vizsgálat eredményét és azt, hogy mit jelentenek az Ön számára.
A rák diagnosztizálására használt laboratóriumi vizsgálatok
Bizonyos anyagok magas vagy alacsony szintje az Ön szervezetében rákra utaló jel lehet. Ezért a vérének, vizeletének és egyéb testnedveinek laboratóriumi vizsgálatai, amelyek ezeket az anyagokat mérik, segíthetnek az orvosoknak a diagnózis felállításában. A kóros laboreredmények azonban nem jelentik a rák biztos jelét. A laborvizsgálatok eredményeit más vizsgálatok, például biopsziák és képalkotó vizsgálatok eredményeivel együtt használják fel, hogy segítsenek a diagnózis felállításában, és többet tudjanak meg egy személy rákjáról.
Fontos szem előtt tartani, hogy az egészséges emberek laboreredményei egyénenként eltérőek lehetnek. A különbségek okai közé tartozik az életkor, a nem, a faj, a kórtörténet és az általános egészségi állapot. Valójában az Ön saját eredményei is változhatnak napról napra. Mivel a normális eredmények egy kicsit ingadozhatnak, azokat gyakran tartományban, alsó és felső határértékekkel jelzik. Ezek a tartományok nagyszámú, a múltban vizsgált ember vizsgálati eredményein alapulnak.
Számos vizsgálat esetében lehetséges, hogy az eredmények akkor is normálisak, ha Ön rákos. És az is lehetséges, hogy a normál tartományon kívüli teszteredményeket kapjon, még akkor is, ha egészséges. Ez az egyik oka annak, hogy a laboratóriumi tesztek önmagukban nem tudják biztosan megmondani, hogy Ön rákos vagy más betegségben szenved-e. Orvosa a legjobb személy, aki elmagyarázza Önnek a laborvizsgálatok eredményeit és azt, hogy mit jelentenek az Ön számára.
Az alábbiakban néhány gyakori, a rák diagnosztizálásához használt laborteszt típusát soroljuk fel.
Vérkémiai vizsgálat
Mire szolgál: A vérkémiai vizsgálat a szervezet szervei és szövetei által a vérbe kibocsátott bizonyos anyagok mennyiségét méri. Ezek az anyagok közé tartoznak a metabolitok, elektrolitok, zsírok, cukrok és fehérjék, beleértve az enzimeket is.
Mit mond el nekünk: A vérkémiai vizsgálatok fontos információkat adnak arról, hogy mennyire jól működnek a veséi, a mája és más szervei. Egyes anyagok magas vagy alacsony szintje a vérben betegség vagy a kezelés mellékhatásainak jele lehet.
Citogenetikai elemzés
Mire szolgál: A citogenetikai elemzés a kromoszómák változását keresi szövet-, vér-, csontvelő- vagy magzatvíz mintákban. A kromoszóma-változások közé tartozhatnak a törött, hiányzó, átrendeződött vagy extra kromoszómák. Bizonyos kromoszómák változásai genetikai betegségre vagy egyes ráktípusokra utalhatnak.
Hogyan használják: A citogenetikai elemzés segíthet a rák diagnosztizálásában, a kezelés megtervezésében, vagy annak megállapításában, hogy a kezelés mennyire jól működik.
Folyékony biopszia
Mire szolgál: A folyékony biopszia egy olyan vizsgálat, amelyet vérmintán végeznek, hogy rákos sejteket vagy a tumorsejtek DNS-darabjait keressék, amelyek néha a vérbe kerülnek.
Hogyan alkalmazzák: A folyékony biopszia segíthet a rák korai stádiumban történő felfedezésében. Arra is használható, hogy segítsen megtervezni a kezelést, vagy hogy kiderüljön, mennyire jól működik a kezelés, vagy hogy a rák kiújult-e.
Tumor marker tesztek
Mire szolgálnak: A tumormarker-tesztek olyan anyagokat mérnek, amelyeket a rákos sejtek vagy a szervezet más sejtjei termelnek a rákra adott válaszként. A legtöbb tumormarkert a normál sejtek és a rákos sejtek is termelik. A rákos sejtek azonban sokkal nagyobb mennyiségben termelik őket.
Hogyan használják őket: A tumormarkerek segíthetnek a rák diagnosztizálásában, a kezelésről való döntésben, annak mérésében, hogy a kezelés mennyire hatott, és a rák visszatérésének jeleire való figyelésben.
Az onkológiában alkalmazott képalkotó vizsgálatok
A képalkotó vizsgálatok képeket készítenek az Ön testében lévő területekről, amelyek segítségével az orvos meg tudja állapítani, hogy van-e daganat. Ezek a képek többféle módon készülhetnek
Teljes vérkép
Mire szolgál: A teljes vérkép a vörösvértestek, fehérvérsejtek és vérlemezkék számát méri az Ön vérében. Megméri továbbá a vérében lévő hemoglobin (az oxigént szállító fehérje) mennyiségét, a vérének vörösvértestek ből álló részét (hematokrit), a vörösvértestek méretét és a vörösvértestekben lévő hemoglobin mennyiségét.
Hogyan használják: A teljes vérkép gyakran része a rutinszerű egészségügyi vizsgálatnak. Segíthet bizonyos rákos megbetegedések, különösen a leukémiák diagnosztizálásában. Arra is használják, hogy a kezelés alatt és után figyelemmel kísérjék az Ön egészségi állapotát.
Immunfenotipizálás
Mire szolgál: Az immunfenotipizálás antitesteket használ a sejtek azonosítására a sejtek felszínén található antigének vagy markerek típusai alapján. Leggyakrabban vér- vagy csontvelőmintákon végzik. De más testnedveken vagy szövetmintákon is végezhető.
Hogyan használják: Az immunfenotipizálás segít a vérrák és más vérbetegségek, például a leukémiák, limfómák, myelodiszpláziás szindrómák és myeloproliferatív rendellenességek diagnosztizálásában, stádiumának meghatározásában és nyomon követésében.
Köpetcitológia
Mire szolgál: A köpet citológiával kóros sejteket keresnek a köpetben, amely a köhögés során a tüdőből felszálló nyálka és egyéb anyag.
Hogyan alkalmazzák: A köpetcitológia segíthet a tüdőrák diagnosztizálásában.
Vizeletvizsgálat
Mire szolgál: A vizeletvizsgálat a vizelet színét írja le, és méri annak tartalmát, például a cukrot, a fehérjét, a vörösvértesteket és a fehérvérsejteket.
Hogyan alkalmazzák: A vizeletvizsgálat segíthet a veserák, a hólyagrák és a ritkább urotheliális rákok diagnosztizálásában.
Vizelet citológia
Mire szolgál: A vizelet citológia a húgyutakból a vizeletbe ürülő kóros sejtek keresésével állapítja meg a betegségeket.
Hogyan alkalmazzák: A vizelet citológia segít a veserák, a hólyagrák és a ritkább urotheliális rákok diagnosztizálásában. Rákkezelés után arra használják, hogy figyeljék a rák visszatérésének jeleit.
CT-vizsgálat
A CT-vizsgálat egy számítógéphez kapcsolt röntgen készüléket használ, amely különböző szögekből készít képsorozatot az Ön szerveiről. Ezekből a képekből részletes 3D-s képeket készítenek a teste belsejéről. Előfordulhat, hogy a vizsgálat előtt festékanyagot vagy más kontrasztanyagot kap. A festékanyagot lenyelheti, vagy tűvel egy vénába juttathatjuk. A kontrasztanyag segít a képek könnyebb olvashatóságában azáltal, hogy kiemel bizonyos területeket a testben. A CT-vizsgálat során Ön mozdulatlanul fekszik egy asztalon, amely egy fánk alakú szkennerbe csúszik. A CT-készülék Ön körül mozog, és képeket készít.
PET-vizsgálat (közismertebb nevén PET-CT)
A PET-vizsgálat egy olyan típusú nukleáris vizsgálat, amely részletes 3D-s képeket készít azokról a testben lévő területekről, ahol a glükóz felszívódik. Mivel a rákos sejtek gyakran több glükózt vesznek fel, mint az egészséges sejtek, a képek felhasználhatók arra, hogy megtalálják a rákot a szervezetben.
A vizsgálat előtt Ön radioaktív glükóznak (18F-fluorodeoxiglükóz) nevezett nyomjelző anyagot kap injekcióban. A vizsgálat során Ön mozdulatlanul fekszik egy asztalon, amely előre-hátra mozog a szkennerben.
MRI
Az MRI erős mágnes és rádióhullámok segítségével szeletelt képeket készít a testéről. Ezeket a szeleteket kombinálják, hogy részletes képeket készítsenek a test belsejéről, amelyek megmutathatják azokat a helyeket, ahol esetleg daganatok vannak. Az MRI-vizsgálat során Ön mozdulatlanul fekszik egy asztalon, amelyet egy hosszú kamrába tolnak, amely az Ön testének egy részét vagy egészét körülveszi. Az MRI-készülék hangos, dübörgő hangokat és ritmikus lüktetést ad ki. Néha előfordulhat, hogy az MRI-vizsgálat előtt vagy közben speciális festéket fecskendeznek a vénájába. Ez a kontrasztanyagnak nevezett festékanyag a daganatokat világosabbá teheti a képeken.
Ultrahang
Az ultrahangvizsgálat nagy energiájú hanghullámokat használ, amelyeket az emberek nem hallanak. A hanghullámok visszaverődnek a testében lévő szövetekről. A számítógép ezeket a visszhangokat használja fel, hogy képeket készítsen a testében lévő területekről. Ezt a képet szonogramnak nevezik. Az ultrahangvizsgálat során Ön egy asztalon fekszik, miközben a technológus lassan mozgatja a nagy energiájú hanghullámokat kibocsátó, szondának nevezett eszközt a bőrön a vizsgált testrész felett. A szonda meleg géllel van bevonva, amely segíti a bőrön való siklását.
Nukleáris vizsgálat
A nukleáris vizsgálat radioaktív anyagot használ, hogy képeket készítsen a test belsejéről. Az ilyen típusú vizsgálatot radionuklidos vizsgálatnak is nevezhetik. A vizsgálat előtt kis mennyiségű radioaktív anyagot injektálnak Önbe, amelyet néha nyomjelzőnek neveznek. Ez a véráramban áramlik, és bizonyos csontokban vagy szervekben gyűlik össze. A vizsgálat során Ön mozdulatlanul fekszik egy asztalon, miközben egy szkennernek nevezett gép érzékeli és méri a testében lévő radioaktivitást, és a számítógép képernyőjén vagy filmre képeket készít a csontokról vagy szervekről. A vizsgálatot követően a testében lévő radioaktív anyag idővel elveszti radioaktivitását. Az anyag a vizelettel vagy a széklettel is elhagyhatja a szervezetét.
Röntgensugarak
A röntgensugarak kis dózisú sugárzást alkalmaznak, hogy képeket készítsenek a test belsejében. Egy röntgentechnológus helyezi Önt a megfelelő pozícióba, és a röntgensugarat az Ön testének megfelelő részére irányítja. A felvételek készítése közben nagyon mozdulatlanul kell maradnia, és előfordulhat, hogy egy-két másodpercig vissza kell tartania a lélegzetét. Ezen vizsgálatokon felül természetesen sok egyéb, speciális vizsgálat is létezik, amelyek kifejezetten egy-egy szerv vagy szöveti részhez alkalmazhatóak, ilyen pl. az emlő esetében a mammográfia. A célzottabb vizsgálatokkal sok esetben közelebb juthatunk a pontosabb diagnózis felállításához
Csontvizsgálat
A csontszkennelés a nukleáris vizsgálat egy típusa, amely a csontok rendellenes területeit vagy károsodását vizsgálja. Használhatók a csontrák diagnosztizálására, vagy annak megállapítására, hogy a rák a test más részeiből átterjedt-e a csontokra (úgynevezett áttétes csontdaganat). A vizsgálat előtt nagyon kis mennyiségű radioaktív anyagot fecskendeznek az Ön vénájába. Ahogy a vérben utazik, az anyag összegyűlik a csont kóros területein. Azok a területek, ahol az anyag összegyűlik, megjelennek egy speciális szkenner által készített képeken. Ezeket a területeket „forró pontoknak” nevezik.
Biopszia
A legtöbb esetben az orvosoknak biopsziát kell végezniük, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy Ön rákos. A biopszia olyan eljárás, amelynek során az orvos mintát vesz a kóros szövetből. A patológus mikroszkóp alatt megvizsgálja a szövetet, és egyéb vizsgálatokat végez a mintában lévő sejteken. A patológus a leleteket egy patológiai jelentésben írja le, amely részletesen tartalmazza az Ön diagnózisát. A patológiai jelentésben szereplő információk azt is segíthetnek megmutatni, hogy milyen kezelési lehetőségek jöhetnek szóba Önnél.
A biopsziás mintát többféle módon is nyerhetik.
Tűvel: Az orvos egy tűt használ a szövet vagy folyadék kivételéhez. Ezt a módszert alkalmazzák csontvelő-aspiráció hoz, gerincvelői mintavételekhez, valamint egyes emlő-, prosztata- és májbiopsziákhoz.
Endoszkópiával: Az orvos egy vékony, megvilágított csövet, úgynevezett endoszkópot vezet be egy természetes testnyílásba, például a szájba vagy a végbélnyílásba. Az orvos az endoszkópon keresztül eltávolíthatja a kóros szövet egy részét vagy egészét.
Az endoszkópos vizsgálatokra példák a következők:
Kolonoszkópia, amely a vastagbél és a végbél vizsgálata. Ennél a vizsgálatnál az endoszkóp a végbélen keresztül vezet.
Műtéttel: A sebész egy műtét során eltávolítja a kóros sejtek egy területét. A műtét lehet kimetszéses vagy metszéses.
Bronchoszkópia, amely a légcső, a hörgők és a tüdő vizsgálata. Ennél a vizsgálatnál az endoszkóp a szájon vagy az orron keresztül a torokban halad lefelé.
A kimetszéses biopszia során a sebész eltávolítja a kóros sejtek teljes területét. Gyakran a sejtek körüli normális szövetek egy részét is eltávolítják.
A kimetszéses biopszia során a sebész csak a kóros terület egy részét távolítja el.
Egyes biopsziákhoz nyugtató vagy érzéstelenítés szükséges.
A nyugtatók olyan gyógyszerek, amelyek segítenek ellazulni és nagyon nyugodtnak maradni vagy aludni a biopszia alatt.
Az érzéstelenítés megakadályozza, hogy fájdalmat érezzen. Olyan gyógyszerekre vagy más anyagokra utal, amelyek hatására elveszti az érzéseit vagy a tudatát. Az érzéstelenítésnek három típusa van.
- helyi érzéstelenítés, amely az érzés elvesztését okozza a test egy kis területén.
- regionális érzéstelenítés, amely a test egy részében, például a karban vagy a lábban okoz érzéskiesést.
- általános érzéstelenítés, amely érzéskiesést és teljes tudatvesztést okoz, ami olyan, mintha nagyon mélyen aludnánk.